A piszkos csomagolástól, amely elnyeli a kis délkelet-ázsiai közösségeket, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig az üzemekben felhalmozódó hulladékig,

Az, hogy Kína betiltotta a világ használt műanyagainak elfogadását, megzavarta az újrahasznosítási erőfeszítéseket.

Forrás: AFP

● Amikor az újrahasznosító vállalkozások Malajziába vonzódtak, a feketegazdaság velük együtt járt

● Egyes országok lehetőségként kezelik Kína tilalmát, és gyorsan alkalmazkodtak

 A kis délkelet-ázsiai közösségeket elborító piszkos csomagolástól az Egyesült Államoktól Ausztráliáig az üzemekben felhalmozódó hulladékig – Kína betiltotta a világ használt műanyagainak átvételét, és az újrahasznosítási erőfeszítéseket zűrzavarba hozta.

Kína sok éven át átvette a műanyaghulladék nagy részét a világ minden tájáról, és nagy részét jobb minőségű anyaggá dolgozta fel, amelyet a gyártók felhasználhatnak.

2018 elején azonban bezárta kapuit szinte az összes külföldi műanyaghulladék, valamint sok más újrahasznosítható hulladék elől, hogy megóvja környezetét és levegőminőségét, így a fejlett országok nehezen találnak helyet, ahol elküldhetik hulladékaikat.

„Olyan volt, mint egy földrengés” – mondta Arnaud Brunet, a brüsszeli székhelyű The Bureau of International Recycling ipari csoport főigazgatója.

„Kína volt az újrahasznosítható anyagok legnagyobb piaca.Ez nagy sokkot okozott a globális piacon.”

Ehelyett a műanyagot hatalmas mennyiségben irányították át Délkelet-Ázsiába, ahová a kínai újrahasznosítók áttelepültek.

A nagy kínai nyelvű kisebbséggel Malajzia volt a legjobb választás a költözni vágyó kínai újrahasznosítók számára, és a hivatalos adatok szerint a műanyagimport a 2016-os szintről megháromszorozódott, tavaly 870 000 tonnára nőtt.

A Kuala Lumpurhoz közeli Jenjarom kisvárosban nagy számban jelentek meg műanyagfeldolgozó üzemek, amelyek éjjel-nappal kiszívják a káros füstöket.

Hatalmas műanyaghulladék-dombok halmozódtak fel a szabadba, miközben az újrahasznosítók nem tudtak megbirkózni a mindennapi áruk – például élelmiszerek és mosószerek – csomagolóanyag-áradásával olyan messziről, mint Németország, az Egyesült Államok és Brazília.

A lakosok hamar észrevették a város felett a csípős bűzt – a műanyag-feldolgozás során megszokott szagokat, de a környezetvédők úgy vélték, hogy a füst egy része az újrahasznosításhoz túl rossz minőségű műanyaghulladék elégetéséből is származik.

„Az embereket mérgező gőzök támadták meg, és éjszaka felébresztették őket.Sokan nagyon köhögtek” – mondta Pua Lay Peng lakos.

„Nem tudtam aludni, nem tudtam pihenni, mindig fáradtnak éreztem magam” – tette hozzá a 47 éves férfi.

Egy környezetvédő civil szervezet képviselői megvizsgálnak egy elhagyott műanyaghulladék-gyárat Jenjaromban, Kuala Lumpur mellett, Malajziában.Fotó: AFP

Pua és más közösség tagjai nyomozásba kezdtek, és 2018 közepéig körülbelül 40 feldolgozóüzemet találtak, amelyek közül sok úgy tűnt, hogy megfelelő engedélyek nélkül működött.

A hatóságokhoz intézett kezdeti panaszok nem mentek sehova, de továbbra is nyomást gyakoroltak, végül a kormány intézkedett.A hatóságok megkezdték az illegális jénai gyárak bezárását, és bejelentették a műanyag behozatali engedélyek országos ideiglenes befagyasztását.

Harminchárom gyárat bezártak, bár az aktivisták úgy vélték, sokan csendben máshová költöztek az országban.A lakosok elmondták, hogy a levegő minősége javult, de maradt néhány műanyag szemétlerakó.

Ausztráliában, Európában és az Egyesült Államokban a műanyagokat és más újrahasznosítható anyagokat gyűjtők közül sokan kínlódtak, hogy új helyeket találjanak, ahol elküldhetik.

Magasabb költségekkel kellett szembenézniük, hogy újrahasznosítók otthon dolgozzák fel, és egyes esetekben a hulladéklerakókra küldték, mivel a hulladék olyan gyorsan felhalmozódott.

„Tizenkét hónapja még mindig érezzük a hatásokat, de még nem mozdultunk el a megoldások felé” – mondta Garth Lamb, az ausztrál Hulladékgazdálkodási és Erőforrás-visszanyerési Szövetség elnöke.

Néhányan gyorsabban alkalmazkodtak az új környezethez, mint például a helyi hatóságok által vezetett központok, amelyek Adelaide-ben, Dél-Ausztráliában gyűjtik az újrahasznosítható anyagokat.

A központok korábban szinte mindent – ​​a műanyagtól a papíron át az üvegig – Kínába küldtek, ma már 80 százalékát helyi cégek dolgozzák fel, a többit pedig Indiába szállítják.

A szemetet a Northern Adelaide Waste Management Authority újrahasznosító telephelyén, Edinburgh-ban, Adelaide városának északi külvárosában szitálják és válogatják.Fotó: AFP

A szemetet a Northern Adelaide Waste Management Authority újrahasznosító telephelyén, Edinburgh-ban, Adelaide városának északi külvárosában szitálják és válogatják.Fotó: AFP

Részvény:

„Gyorsan haladtunk, és a hazai piacok felé fordultunk” – mondta Adam Faulkner, a Northern Adelaide Waste Management Authority vezérigazgatója.

„Úgy találtuk, hogy a helyi gyártók támogatásával vissza tudtunk állni a kínai tilalom előtti árakhoz.”

A Greenpeace és a Global Alliance for Incinerator Alternatives környezetvédelmi civil szervezet legutóbbi jelentésében idézett adatok szerint Kínában a műanyaghulladék behozatala a 2016-os havi 600 000 tonnáról 2018-ban körülbelül 30 000 tonnára esett vissza.

Egykor az újrahasznosítás nyüzsgő központjait felhagyták, mivel a cégek Délkelet-Ázsiába költöztek.

Tavaly a déli Xingtan városában tett látogatása során Chen Liwen, a China Zero Waste Alliance környezetvédelmi civil szervezet alapítója azt tapasztalta, hogy az újrahasznosító ipar eltűnt.

„A műanyag-újrahasznosítók eltűntek – a gyár ajtajára „kiadó” feliratokat ragasztottak, sőt, toborzási táblák is voltak, amelyek arra szólítottak fel, hogy tapasztalt újrahasznosítók költözzenek Vietnamba” – mondta.

A kínai tilalom által korán érintett délkelet-ázsiai országok – valamint Malajzia, Thaiföld és Vietnam is súlyosan érintette – lépéseket tettek a műanyagimport korlátozása érdekében, de a hulladékot egyszerűen más országokba, korlátozások nélkül továbbították, például Indonéziába és Törökországba. A Greenpeace jelentés szerint.

Mivel a becslések szerint a valaha előállított műanyagok mindössze kilenc százalékát hasznosították újra, a kampányolók szerint a műanyaghulladék-válság egyetlen hosszú távú megoldása az, ha a vállalatok kevesebbet termelnek, a fogyasztók pedig kevesebbet használnak fel.

Kate Lin, a Greenpeace kampányosa azt mondta: "A műanyagszennyezés egyetlen megoldása a kevesebb műanyag gyártása."